A mai Franciaország az elmúlt kétezer év alatti folyamatos változás eredménye. Hol háborúkkal szerzett területekkel bővült, máskor házassági szövetség folytán esküvői apanázsként kerültek hozzá hatalmas birtokok, s volt, amikor főúri adomány formájában gazdagodott. 
A statisztikák általában azt mutatják, hogy a francia polgár leginkább szeretett hexagonjában tölti el a szabadságát. Ez pedig nem véletlen. Amellett, hogy Franciaország Európa harmadik legnagyobb országa, szinte minden megtalálható benne. Ez mind természeti mind kulturális tekintetben igaz. A La Manche-csatorna, az Atlanti-óceán, a Földköz-tenger, magas- és középhegységek, óriási medencék, nem beszélve a csodálatos folyókról melyeket kultúrtörténeti szerepük tett igazán híressé.
Utasaim gyakran megkérdezik tőlem: „Melyik a kedvenc városa?” „Hol szeret a leginkább tartózkodni?” „Melyik évszakban a legszebb ez és ez a terület?” Ezekre a kérdésekre nem tudok pontos választ adni, egyrészt azért, mert mindegyik másért szerelem, másrészt azért, mert rengeteg tényezőtől függ. Adott helyen az adott pillanat eseményeinek és körülményeinek véletlenszerűsége, a körülvevő emberekből felém áramló impulzusok, az időjárás, hogy csak néhányat említsek ezek közül, együtt vagy külön-külön mind befolyásolják a helyről bennem kialakult összképet. Biztos vagyok benne, hogy legtöbbünknél ugyanígy van ez. Ahogyan mindig különleges érzés viszontlátni egy régi barátot, vagy első alkalommal négyszemközt maradni a megközelíthetetlennek vélt titokzatos ismeretlennel, ugyanúgy izgalmas és rejtélyekkel teli élmény egy idegen táj felfedezése. Készülni igen, de felkészülni a legritkább esetben lehet a rendkívüli randevúra. 
A kontinentális Franciaország huszonegy régióból áll. Mindamellett, hogy ezek a mikro országok alkotják Franciaország egészét legtöbbnek önálló múltja van, így saját egységükben külön-külön is értelmezhetők. Fogalmazhatunk úgy is, hogy Franciaország nem más, mint egy óriási kirakójáték. Bármely régiót is választja az utazó, meghatározó élményben lesz része.
Vannak olyan desztinációk, amelyeknek az alaphangulatát a földrajzi elhelyezkedés elve meghatározza. Ezt mindenféleképpen érdemes figyelembe venni mielőtt eldöntjük, hogy hová utazunk. A legszembetűnőbb különbség, észak és dél között van. Az északi partvidékre az angol lélekhez oly közel álló kimért, kissé tartózkodó hangulat a jellemző. Dinard üdülő városban (Bretagne) este nyolc óra után az éttermeket szolidan elegáns baráti társaságok és családok népesítik be, s nagy ritkán jön velünk szembe bárki is az utcán. A déli, divatos nyaralóhelyeken viszont mindent betelít a párizsi lüktetés. 
Normandia és Bretagne főleg a melankolikus, romantikára hajló szépirodalomnak teremtett termékeny talajt. Ki ne olvasta volna a Bovarynét vagy ki ne hallott volna Arthur király lovagjairól?
Északon a naplemente is más, mint délen. Amíg északon a lila, bordó, szürke, mályva színek festik meg az eget, addig a mediterráneumban a kék ezer árnyalata dominál. Természetesen ezért hívják a leghíresebb tengerpartot Côte d’Azur-nek. A színek orgiája megigézte az impesszionizmus alkotóit is, akik előszeretettel időztek ezeken a tájakon. A művészi megnyilatkozás és a két partvidék természeti adottságainak összefüggései a XVIII. és XIX. sz. olyan nagy gondolkodóit is foglalkoztatta, mint Montesquieu és Mme de Staël. Egy dolog tehát biztos: legyen szó Párizsról, Normandiáról vagy Bretagne-ról, a Loire völgyéről, Burgundiáról vagy Elzászról, az Atlanti partokról vagy a déli régiókról, egyik sem tartozik a „…na, ezt is kipipáltuk…” lajstromába.
A hely szelleme és a fantázia csodás dolgokra képes, s az álmokból egyszer valóság születhet.
Bálint Péter idegenvezető
