Calvados és bríz

Honfleu

r régi kikötőjében vagyunk. A Normandiai partraszállás után csodával határos módon teljesen épen maradt kikötő apró mérete ellenére Franciaország dobogós látványossága. Eredeti állapotának köszönhetően olyan környezetben sétálgathatunk utcáin, mint, ha a Százéves háborúból lépnénk elő. Ezt a hangulatot csak fokozza az az élmény, amelyet egy nyári estén, a lemenő napfényben, enyhe bríznél hűsölve, a rakparti bárok egyikének teraszán, egy pohár calvados-szal kezünkben élhetünk át. A calvados, vagy inkább szlengesen csak calva, normandiai almapárlat. Ezt az italt főben járó bűn egy hörpintéssel meginni. A calvados-t apránként ízleljük, többször megforgatjuk a szánkban, és lassan nyeljük le. Előtte persze, ahogy a bornál is szokás, az illatával barátkozunk. Mélyen, lassan lélegezzük be a pohárban megrekedt gőzt, s ha úgy érezzük, valamiféle savval mosnák ki az orrjáratunkat, nos, akkor jó helyen járunk. Ez az ital nem olcsó, de ha letesszük mellette a voksot, ne fukarkodjunk. Négy centben mérik, és, ahogy mondani szoktam: ahány éves, annyi euró. Az igazi élményhez válasszuk a 12, 15 éves párlatot. Ja, és kíséretként bátran vegyük elő a kedvenc szivarunkat!  Szóval …un calva s’il vous plaît…

• 
• 
• 

Cognac-ot inni kiváltság

Cognac községben a Charente folyó partján helyezkedik el a Château de Cognac, azaz a Cognac-i Kastély vagy más néven, híres szülöttje, a legnagyobb francia reneszánsz király nyomán: I. Ferenc Kastély. A XVIII. század végén a pálinkában utazó Otard és Dupuy urak vásárolták meg. Mindamellett, hogy komoly hangsúlyt fektettek a vár megóvására és restaurálására, némi átalakítás után lepárlót és érlelő pincét alakítottak ki benne. Hogy mennyire volt ez jó ötlet, mutatja az is, hogy ez a hely mind a mai napig Franciaország egyik legfontosabb cognac üzeme. Az izgalmas kastélylátogatás után kóstolóval egybekötött pincelátogatás következik. Figyelem: a cognac elnevezés csak a Cognac környéki közel 80000 hektár területű szőlő vidékről származó szinte kizárólag Ugni Blanc szőlőfajtából készült italt illeti. Ezért cognac-ot inni kiváltság.

Sajt és bor Cîteaux után

Mindig különleges élmény zárt falak mögötti világba betekintést nyerni. Ilyen nem mindennapi alkalom kínálkozik Burgundia szívében, Beaune és Dijon között félúton a Cîteaux-i ciszterci apátság meglátogatásakor. A XI. század végén, Cîteaux-ban alapított kolostor ma Franciaország legfontosabb működő szerzetesi közössége. Szigorúan, előre egyeztetett időpontban, helyi vezető kíséretével rendkívül érdekes idegenvezetésen vehetünk részt. Jóllehet az apátság nagy részét az 1789-es forradalom alatt lerombolták, köveit elhordták, a rendet feloszlatták, a véres események után mégis újjászületett. Számos látnivaló mellett ritka kiállítás mutatja be a kódex készítés rejtelmeit, s talán ami a legkülönlegesebb; az iniciálék művészetét. Ahogy a ciszterciek vallják: aki valóban szerzetes, az a saját munkájából tartja fenn magát. Cîteaux falain belül ez a mai napig így történik. A mintegy 35 rendtag a földműveléstől kezdve az állattartáson keresztül, a varráson át mindent maguk végeznek el. Természetesen kereskednek is. Csuhás barátaink más kolostorokból származó finomságok, mint a mézes cukor és különböző tea különlegességek mellett a helyben, saját kezükkel készített sajtot is nagy lelkesedéssel árulják. Igaz, még hűtőben is csak pár hónapig tárolható, s már egy picit is meglágyulva irdatlan büdös, viszont eszméletlen finom. Javaslom a nap elején bekészíteni egy üveg, bármilyen Pinot noir alapú vörös burgundit a sajt kíséretéhez és így az élvezetek betetőzéséhez. Mindehhez tegyünk hozzá egy csipetnyi csendet, a hajdani lápos, mocsaras kietlen vidék még mai is érezhető légkörét, miközben a fűben ülve átadjuk magunkat az ízek varázsának.

(Bálint Péter idegenvezető)